Izgalmasan alakult a szombat esti járatom Barcelonába. A csapat vagyis a crew összetétele az aznapi műsorra a következő volt: osztrák kapitány, dán elsőtiszt tanonc akinek aznap volt repülős gyakorlati tréningjének első napja, magyar elsőtiszt, és a légihableányok, három bázisországomból származó leányzó és jómagam Magyarhonból.

Már az indulást is késve ejtettük meg, de sebaj gondoltuk kollégáimmal, volt már erre példa és érdekes módon ugyanezzel a járattal, és az aznap dolgozó csapat három ugyanazon tagjával - köztük én is - történt egyszer, hogy ezt a járatot kompletten éjszaka csináltuk meg. A mostani eset annyival alakult érdekesebben az előzőnél, hogy míg akkor a hajnali órákban hazaérkeztünk bázisrepterünkre, most célállomásunkon, vagyis Barcelonában éjszakáztunk vagyis inkább napoltunk.

Történt ugyanis, hogy a visszafelé tervezett járatunkat a késésből adódóan nem engedték volna leszállni bázisrepterünkön, mert épp felújításokat végeztek a kifutópályán, ezért közölték a Barcelonában várakozó utasainkkal, hogy az egyik szomszédos országban fogunk majd landolni és onnan autóbusszal tesszük meg az eredeti célállomásunkig vezető röpke valamivel több mint 300 km-es utat :) Említenem sem kell, hogy a kedves utas ezen hírek hallatán egy csöppet sem volt felháborodva, olyannyira, hogy a fedélzeten demonstrációba kezdtek, ők ugyanis az eredeti célállomásra szerettek volna menni egyenesen. A gép egész személyzete próbálta ugyan a tömeggel megértetni, hogy nincs más lehetőségünk és hogy igazából volt elég idejük eldönteni a reptéren a késés miatt várakozva, hogy hajlandóak e ilyen kondíciókkal is gépre szállni, az utasok nem akartak egyezkedni, így hát kapitányunk úgy döntött, hogy a járatot nem indítja útnak biztonsági okok miatt, ami egyrészt a felbőszült utasok viselkedéséből fakadt, másrészt pedig a maximum munkaidőnk lejártából, szóval mindenki marad Barcelonában és másnap délután megyünk vissza eredeti célállomásunkra. Ezt sem volt ám könnyű elfogadnia az utazóközönségnek, még így sem akartak leszállni a gépről, így a helyi rendészeti hatóságokhoz kellett fordulnunk segítségért, avagy a la policía-hoz :) Jöttek is a spanyol egyenruhások, de nem sok hasznukat vettük az utasok repülőről való letessékelésében, azon kívül, hogy egy-egy stukkeres beállt a gép elejébe és végébe semmi mást nem tettek :) Így ketyegtek az órák ami már a személyzet pihenőidejéből ment el, szóval mire a kedves utasok mindegyike végre elhagyta a fedélzetet mi is utunkat vehettük a szállodánk felé és ekkor már erősen hajnalodott.

A hotelben még beugrottunk a bárba, megkóstoltunk egy kis helyi spanyol vörösbort, megreggeliztünk a szállóvendégek között elsőként úgy, hogy még senki nem volt ott a crew-n kívül aztán álomra hajtottuk végre hullafáradt fejünket. Másnap alig vártam, hogy egy kis spanyol napsütéssel örvendeztessem meg magam mielőtt hazaindulunk! Ez is összejött bár bikini hiányában nem volt időm legalább a szállodai medencét kipróbálni már ha a tenger túl messze volt tőlünk, de legközelebb azt is bepakolom a bőröndömbe :)