Szóval újra itt! Nehezen hiszem el. Tudom ti is. Igen ígértem, hogy jelentekezem majd az új életem beli sztorikkal és nincs kifogás de máshogy alakultak a dolgaim, szerencsère jobban mint amennyire vártam, szóval igen elfoglalt voltam és vagyok is hál' Istennek ;)
Sajnos nem vagyok még túl járatos az új blog felületen így nem tudtam szétszedni az itt feltöltött történeteket de igyexem a közel jövöben ezen javítani ;)
Csapjunk hát ismét a felhök közé és lássuk mi történt két légbeli életszakaszom között ;)
Abu Dhabi Home, 2013. Április 6. 12:30
A Prágából Budapesten át Abu Dhabiig vezetű nyolc hónapos út, valamint az elmúlt hónapok helyi és repülős eseményei.
Kellemes olvasgatást kívánva repülök szeretettel: A Dórika
Előzmény. Az új világba vezető út:
Történt pedig 2012 màjus 31. napján, hogy majdnem kerek négy évet magam mögött tudva felültem az ex-céges pink madárra, ami London Lutonon keresztül repített hazáig, hogy új lapokat nyissak életem füzetében.
Jó ideje készültem már erre a Honfoglalóra és bár tele voltam energiával, tervekkel, valahogyan mégsem úgy jöttek össze a dolgok ahogyan azt vártam.
Igazság szerint nem is tudom mire számítottam, mert konkrét terv nem volt, de tudtam hogy ennek valami másnak kell lennie mint azelőtt, tehát igyekeztem újszerűen élni a régihez képest, valamiért mégsem ment. Vagy ugyanabba a régi csapdàba estem vagy valami olyasmit tettem aminek semmi értelme nem volt. Mindezek után szàmot vetve az életem professszionàlis és magànéletéről, valahogy döntés nélkül, de a közelembem lévő szintén repülős angyalok által útmutatást kaptam arra nézve hogy nekem még repülnöm kell, de tovább.
Így történt hàt, hogy az elmúlt év őszén a lézeres szemműtétem utàn többedmagammal elmentem a jelenlegi munkáltatóm interjújára Pozsony városába.
A sikeres felvételit követően egy héten belül megkaptam a végleges döntésről szóló gratulációs elektronikus levelet miszerint csatlakozhatok a céghez néhány hónapon belül. Amikor megláttam a légitàrsaságtól érkezett e-mailt, nem mertem megnyitni így kistestvéremet Lilikét kértem meg rá, hogy olvassa el előbb ő, majd ossza meg velem a levél tartalmàt. Feszülten ültem a konyhaszéken és vártam Lilike reakcióját aki rezzenéstelen pókerarccal olvasta az iromànyt és egy szót sem szólt, majd egyszer csak elmosolyodott és ekkor mindketten könnnyekben törtünk ki :)
Ment is a telefon egyből a családnak, üzenetek sokasága a barátoknak, se ők, se én köpni nyelni nem tudtunk, nagy volt az öröm és boldogság, na meg a döbbenet.
Szóval VÉGRE sikerült! És akkor most mi lesz? Tényleg elköltözök egy másik kontinensre, egy arab világba és onnan fogok repkedni a világ minden tájára???
Hirtelen elbizonytalanodtam, hogy most végre itt a nagy lehetőség, a sokszor döngetett ajtó kinyílt és én most ráparáztam...
Fejben tudtam nagyon jól, hogyha most nem megyek el, akkor sose fogok később, de durva meccset játszottam le az érzésiemmel az utolsó otthon töltött hónapokban egészen addig amíg ide nem érkeztem 2013. Január 31- én.
Minden kis dolognak amit csináltam abban az időben hatalmas jelentőséget adtam, hogy emlékezzek majd arra, hogy milyen is volt otthon. A villamos, a hazai kaja, a család, a barátok, a koncertek, a templom, a hazai reptér, a magyar utasok, minden minden ami hazakötött.
Aztán eljött a búcsú ideje. Legelőször a pink life-nak kellett búcsút intenem, ami úgy történt, hogy beteget jelentettem durva megfázás okozta füldugulás miatt.
Zsófika barátnőm, mentorom, ex-kolleginám velem szemben ült a konyhában és próbált meggyőzni, hogy az utolsó göteburgi járatom már csak ront az új világra való felkészülésemben ebben a beteg állapotban szóval jobban tenném ha lejelentkeznék a másnapi műsorról, de persze én mint aki a munka hőse nem így akartam leköszönni a cégnél mert befejezetlennek tűnt volna számomra, hogy aznap volt az utolsó hazai reppenésem mint stuvi, így erősen hezitáltam, hogy megtegyem e, de végül erőt vettem magamon és felhívtam a szolgálatvezetőket, hogy Január utolsó napjaira beteget jelentsek és így köszönjek le hazai pályafutásom színteréről.
Őszintén írom, hogy sajnálom, hogy így ért véget, de a szervezetem bele szólt a történetbe, de végül is ha bele gondolok, egy nagyon szép, kellemes repülés volt az aznapi és egyben utolsó, mert egy igen tapasztalt, professzionális és számomra kedves kolléginával repülhettem együtt akivel még közös magánéleti élményünk is volt tavaly nyàron, minthogy egészen véletlenül Rómában futottunk össze és lettünk jóban néhány italiano által :) Köszönöm Andika!
Szóval összességében be kellett látnom, hogy jól van ez így, a pink story így teljes ahogy van, most már készülnöm kell az új világ szinfóniára ami néhàny napon belül felharsog és én még sehol sem tartottam az előkészületekkel.
2013. 04. 16. Abu Dhabi
Halász Ferenc születésnapja volt a minap. A Depresszió zenekar frontembere büszkén tudhat maga mögött jó pár év rock and rollt. Minden elismerésem azért amit a hazai és immáron nemzetközi zenei piacra letett a zenekarával, kedves és kedvenc zenész baràtaimmal együtt. Sok ember szemében remélem példát ébreszt az amit és amiről zenélnek otthon. Úgy gondolom, hogy a hazai zenészeknek igenis nagy befolyásuk van abban, hogy hova is halad a mi kis országunk jelen és jöbőbeli nemzedéke. Köszönet többek között a Depinek is, hogy vàllalja ezt a nem kis feladatot amit rájuk szabott a Teremtő.
De nem csak ők az egyetlenek akiknek ilyennemű feladatuk van a vilàg ügyének alakulásában.Hanem mindnyàjunknak.
Mindannyian példával szolgálunk valakinek ebben a világban. Próbáljuk ezért hát úgy élni életünket, hogy minnél pozitívabbak legyünk saját magunk és mások szemében.
Elmondhatom, hogy a bologsághoz vezető út nem kissé rögös, ha a saját tapasztalatomat veszem alapul.
Ahogyan Kowalsky is ènekli: "voltam már fent és néha nagyon lent"
Bizonyára mindenkivel történt már olyan, hogy nem alakultak a legjobban a dolgai az életében. Ha az ilyen ínséges időkben sem adjuk fel és küzdünk a jobb holnapért hitünkben megmaradva, akkor biztos vagyok benne, hogy eljön a megváltás pillanata ahogyan nekem is eljött amikor besétáltam a Frankfurtból Abu Dhabiba tartó Etihad gépre, leültem a business class székembe és a welcome pezsgővel a kezemben hallgatva az etihados boarding zenét elsírtam magam. Éreztem, hogy ott kezdődik el életem Újtestámentuma. Aztán beindultak a repülőgép hajtóművei, ráfordultunk a kifutópályára és Európa földjétől elrugaszkodva elkezdtünk utunkat az Arab Emirátusok felé.
Abu Dhabi International Airport, Január 31.
A Megérkezés:
A repülőből kilépvén megcsapott a forró arab éjszaka levegője. Igazán izzasztó élmény business ruciban élvezni ezt az időjárást :)
Emigrációs pult, szemszkenner, fotózás minden oldalról mint akit épp sittre visznek, szigorú arab rendőrök és reptéri biztonsági szolgálat, küldözgetnek ide oda, azt sem tudom hol vagyok, mennyi utazótáskám van ami be volt checkollva, hol kell felvennem, megérkezett vajon mind, hány óra is van itt mit mondtak leszállásnál, hol egy óra ahol megnézhetem, a telefonom fog működni ha végre bekapcsolom, most hova kell mennem, fiú vagyok vagy lány????
Végül kijutottam a biztonsági csekkek részlegéből és megtaláltam a welcome lounge-ot ahol már vártak rám, jött egy szép fehér autó értem és befuvarozott a városban lévő új otthonomhoz ami egy 14 emeletes irodaépület szerű architektum.
Épületbe becsekkolás, lakàskulcsok, 7. Emelet, 1. Szoba, függöny elhúz, wow!!!New Yorkban érzem magam pedig sosem jártam még ott :)
Szèp az apartman, igaz kicsit lakatlannak tűnik pedig állítólag két lakótársam is van. Kb 100 nm, nagy konyha, nappali, tároló, 3 szoba, az enyémben külön fürdőszoba, a másik kettőhöz külön fürdők a folyosóról.
Egyik lakótárssal talàlkozàs màsnap, micsoda csoda egy nagyon kis cuki magyar leànyzó, azóta ő màr màshol lakik, màsik lakótàrsnőt sosem làttam, egy marokkói làny, férjnél van és csak névlegesen lakik itt.
Épp a napokban lett új marokkói lakótàrsnőm, nagyon jól kijövünk egymással, újoncka a cégnél, még most kezdte a tréninget és úgy néz ki mint a megboldogult Amy Winehouse :)
Közben a férjezett marokkói làny kicsekkolt ès beköltözett egy mèg frissebb marokkói leányzó, a trèning napjait èli èppen , aranyos kiscsaj ő is.
Emlèxem az első Abu Dhabi utcáin tett lèpèseimre. Mint bolha az elefàntok között, elindultam egy szál magam a hatalmas èpületek között gyalogosan meghódìtani a szomszédos Abu Dhabi Mall nevezetű bevàsàrlóközpontot.
Fülemben csengtek az otthon hallott, sivatagot már megjárt kolléganö szavai: " Hogy is mondjam neked....ne ùgy kèpzeld el mint a Ráday utcát a kilencedik kerületben, mert nincsenek utcák, autó utak vannak."
Szòval amikor belöttem magambam, hogy hol is van ez az Abu Dhabi Mall, mit sem aggòdva nekivágtam a sivatagi belváros utcáinak. Megvolt az elsö zebra, ez csak egy négysávos út, ugyan mi az nekem hiszen a körút otthon forgalmasabb :)
Megálltam a túloldalon az elsö ismeretlen, bár gyorsétterem kinézetü helyen, hiszen épp ebéd idö volt. Gyorsan átfutottam a falon lévö menüt és kértem egy csirkés valamilyenest. Míg vártam a hami hambimra, addig a filippinó kasszàs hölgyek érdeklödve kèrdezgettek kilètem felöl. Honnan jöttem, mit csinálok itt a városban és hasonló, nem éppen egy meki jellegü helyen megszokott kérdéssorozat áldozatává váltam, de nem bántam, szívesen válaszolgattam feltett kérdèseikre. Konstatáltam utàna magamban, hogy ennek a beszèlgetèsnek némileg kisvárosi hangulata van, de hát egye fene, lehet, hogy ez itt a megszokott, ha újdonsült fehér börü szöke nöt lát a helyi vendégmunkás a környéken.
Aztán fogtam a hambis zacsimat és tovább topogtam az eget rengetö pláza irányába. Az út nem tartott tovább 15 percnél, az idöjárás a februári 30 fokos melegével èpp kellemesnek volt mondható, bár kicsit elfáradtam mire megèrkeztem a szanaszét hütött légkondis épületkomplexumba.
A franc essen belé, gondoltam magamban, ez túl hideg, bár tudtam, hogy valami hasonlóra számíthatok, szòval nem sokáig zsörtölödtem a benti idöjáráson, inkább igyekeztem fellelni, a helyi supermarketet ahol beszerezhetem a legszükségesebb háztartási ès élelmezési cuccokat.
Sikerült is bejutnom a két szintes bolti egysègbe és hozzájtni a legfontosabb dolgokhoz és közben hesszelni a helyi színes mindenféle nemzetisègböl álló vásárlóközönsèget. Ami a tekintetemet leginkább megragadta, azok a kéz a kézben tartó indiai fèrfiak votlak akik ráadàsul heteroknak néztek ki. Igazán megdöbbentem ezen a látványon, mivel muslim országról lévén szó, még férfi és nö közötti kapcsolatban sem megengedett a publikus helyen való intimkedés, nemhogy a férfiak között.
Ami a vásárlás alatt még érdekesnek tünt a hogy a polcokon nagyobb választékban megtalálhatóak a különbözö kultúrák kulináris finomságai és hogy a sajtos és a felvágottas pultnál is sorszámot kell húzni :)
Èrkezés utáni napon találkoztam Linàval a szlovén baràtnőmmel akivel együ tt voltunk felvètelizni Szlovàkiàban, az interjú eleje òta jòban vagyunk és itt mi vagyunk egymásnak a legjobb barinők. Egy màsik belvárosi épületben lakik nem messze az enyèmtől. Elmentünk együtt ikeázni, hogy megvegyük a legszükségesebb cuccokat amitől valamennyire otthonossá lehet tenni a szállodai szobára emlékeztető apartmanót, majd elmentünk felfedezni a tengerparti sétànyt este a városban Andival Romàniàból és Peterrel Belgiumból akik csoporttársaink voltak a tréningen. Toltunk egy olyan kis aladinos teáskészletben felszolgàlt marokkói teát és sisháztunk is egyet.
Etihad Training Academy, Abu Dhabi, Február 3.
A Trèning:
Korai èbresztő, fehèr blúz, piros rúzs, haj kontyban, indulásra készen.
Az épületünk aulàjàban talàlkozó a többi csoporttàrsnővel, kisbusz kiszàllìt a kikèpzőközpontban ès kezdetèt veszi egy nagyon intenzív hét hetes trèning ami alatt lègi katonanővè kèpeznek mialatt azt is megtanulod hogy hogyan ne rohadjon le a fejedről a piros rúzs az egèsz napos hajsza alatt.
Szimulàciós feladatok, elmèlet az ezer ötszàz oldalas manuâlból, tesztek néhàny napos gyakorisàggal, lehetőleg 100%-os eredmènnyel, mosoly, lègy jó fej, oldj meg mindent, ne fàradj el, de ülj ott napi 8 órát és utàna tanulj még otthon a következő napra, plusz hètvègèn is èrj vissza a szàllàsodra este 11 óràig a tréning időszak alatt.
De a végén mindez olyan jò érzèssel tölt el, mert küzdöttem a cèlèrt hosszú heteken át, néha volt egy kis rinya is a fàradtság miatt, de Lina motivàciójàra aki fél maraton futó, eljàrtam edzeni màr a trèning alatt is, pedig az időnk elèg szűkös volt minden nap, de a futàs felfrissìtett, aztàn könnyebb volt úgy tanulni is utàna.
Szòval nem volt piskòta a kiképzés az biztos , de szerencsére jó segítők vettek körül kedves magyar honfitàrsaim szemèlyében, akik màr tapasztalt sivatagi repkedők, és bàr sokat segìtett az elmúlt kèt éves repelős tapasztalatom, nèlkülük nem ment volna ilyen gördülèkenyen a tanulàs.
Egy szó mint száz sikerült minden vizsgàm első nekifutàsból ès hèt hèt utàn megkaptam a munkàra feljogosìtó okmànyokat, melyeknek birtokàban hivatalos emiràtusi lègikisasszonynak nyilvànítottak ki.
Volt is nagy ünneplés, meg is érdemeltük az összes csoporttàrsammal együtt akik a vilàg minden tàjàról összevàlogatott emberek voltak.Argentin, marokkói, francia, britt,ír, indiai, bulgàr, szlovèn, romàn, görög, litvàn, és jó magam kèpviselve kisorszàgunkat.
Visszatekintes: egy atlagos jaratindito:
Attol fuggoen , hogy reggeli vagy ejszakai jaratrol van e szo, valtozik a napi menetrend. Ha kora reggeli jaratrol van szo, akkor a pick up time, vagyis a reggeli jaratra szallito kisbusz 5 ora magassagaban jelenik meg az epulet elott ahol eppen lakunk. Itt nem kell rendelni mint példáulmaz elözö cégemnél, hanem automatikusan kuldik a beosztastol fuggoen a buszt, barhol is lakik az adott kollega a ceges epuletek közül.
27.08.2013. AUH-CGK
Korai keles, nappali jarat, az agyamba fejszekent csap bele az ebreszto ora zaja. Kellni kell, menni kell. Autopilot smink, kv, mosoly, borondbe tropusi cucc, box felszereles, a mai napon Jakartaba megyek, Indonezia fovarosaba.
A buszon ulve a repter fele szoktam altalaban megnezni a jaratinformaciot amely beszamol a kollegak neverol, a jaratszamrol, utasletszamrol, indulasrol, erkezesrol, hotel neverol egyszoval mindarrol amit nem art tudni a stuvinak mielott nekileselkedik az aktualis jaratnak.
Latom am hogy magyar kolleginaval repulok, akinek a neve nem ismeros.Linda.
Kesobb megismerem es kiderul hogy ez az utolso operalo jarata.
Micsoda csoda, beszelgetes kozben felhozodik Zsofikank neve kinek utolso jaratan epp Linda volt ott. Most en vagyok itt amikor Linda operal utoljara.
Nincsenek veletlenek ennek igy kellett tortennie.
Gyorsan le is fenykepezkedunk a hatso konyhaban, pedig ilyenkor mar nem lehetne, mert jonnek a vendegek es ekkor mar nincs telefon meg chit chat, na dehat tudjatok hogy van ez :) a fotot Zsofinak csinaltam es gyorsan el is kuldtem a wc-bol hogy ne lassa senki hogy nyomkodom a telefonomat :)
A jarat eleg huzos a szerviz szempontjabol, ami annyit jelent, hogy italos szerviz ragcsalnivaloval, ezutan meleg kaja, meleg kenyerrel, majd ezen talcak osszeszedese forro italos szervizzel kombinalva. Ha tele a kabin, ki tudja mikor er veget a menet. Kozben en is ehes leszek, de nincs ido enni ilyenkor, szoval marad a viz kura, az viszont nagy mennyisegben.
Szerviz utan kajalas es mivel kapitanyunk egy jo fej italiano es a jarat tobb mint het oras ezert ad nekunk pihenoidot mivel ugy se lenne nagyon mit csinalni a hatra levo idoben a kovetkezo szervizig ami leszallas elott van, igy hat ket csoportra osztodva elmegyunk a ket oras pihenonkre amit a locsesszinto jaraton vagyis a B777-en a gep pedlastereben ejthetunk meg. Ezt a tipusu gepet jobban szeretem mint az Airbust a pihenohely szempontjabol mert nagyobb a ferohely, nincsenek emeletes agyak, hanem egy kis folyosobol nyilnak az en altalam ugynevezett koporsofekvok, melyeket fuggonnyel lehet elbarikadolni.
Augusztus idusan valamikor:
Nem tudom azok hogy csinaljak az eletuket akik nem hisznek Istenben vagy valamilyen felsobbrendu eroben legalabb. En azt hiszem nem elnem tul ha nem lenne kihez fordulni nap mint nap. Mert en ugy latom, hogy nem embertarsainkat kell terhelnunk mindennapi bajainkkal akar oromunkkel hanem kell hogy legyen egy tolunk tulon levo ero amihez/ akihez fordulhatunk minden nap.
06.09.2013. AUH-GRU valahol az ocean felett fel uton.
Epp a jarat alatti ot oras pihenoidomet toltom, tobb kevesebb sikerrel ugyzania nem sikerul alomra hajtani a fejem. Ket es fel oraval ezelott majd ossze estem ugy el akartam aludni a kabin kozepen. Szerviz kozben hogy csuhaj es amikor meg mar lehetne akkor nem megy. Az 'Erbaszon' a gep gyomraban van a pihenohely es emeletes agyak vannak. Mindig sikerul nekem kapnom a legkenyelmetlenebb helyen levot, ahova nehezkez felmaszni, mert en mindig sokaig vakarozok amig atoltozok az alvashoz, amig a tobbiek szepen befoglaljak a kenyelmesebb balkokat, de sebaj vhogy baratsagosnak talalom ezt a kis lyukat ahol altalaban kikotok meg akkor is ha nem igazan megy az alavas mert a levegk szarazsaga miatt mindig szomjas vagyok es ennek kovetkezteben utana rohangalni kell a slozira orankent fel a gep utasterebe.
Na most megprobalok hunyni egy csoppet hatha menni fog.Joccakat.
Sao Paoloba delutan erkeztunk meg de mire bevergodtunk a repterrol a varosba beesteledett.Az ut legalabb ket oras a szallodaig, de arra eppen jo, hogy kipihenje magat az ember az esti vacsihoz, ugyanis a kemenyebbek mint en nem dolnek am egybol ki egy ilyen 15 oras levegos szossenet utan, hanem belevetik magukat az ejszakaba, persze csak modjaval ugye ;) Szoval a szallodaba erkezes utan egy oraval a lobbyban talalkoztunk.Egy del-afrikai kapitany, olasz es roman elsotiszt, indiai sef es elelmezesi vezeto, malay kislany , argentin volt csoporttarsam Leo es jomagam.
Simone olasz bar ausztral passporttal rendelkezo elso tisztunk elvitt minket egy tipikisan brazil etterembe, ahol magunknak grilleztuk a finom brazil husit es melle fasza jo helyi socit ittunk. Nyamm de fincsi volt! Aztan mivel Sao Paulot nem hagyhatjuk el Caipirina koktel nelkul, meg atzuzattunk az etterem kozeleben levo helyi rock barba ahol elo zene szolt es elszurcsoltunk kettot a helyi nedubol, majd hulla faradtan visszestunk a hotelbe.
Masnap jetlagtol megzavarodott testemet reggel nyolc orakor sikerult az agynak kidobnia es utnak inditania finom brazil kaveert amit ugyan egy ujabb kornyekbeli francia kavezoban sikerult megejteni, de itt a finomsagok brazil alapanyagbol keszulnek.
Majd elsetaltam a hetvegi piacra amit Feiranak hivnak helyi nyelven es vettem igazi kulonleges brazil gyumolcsoket melyeknek a nevet sem tudom megjegyezni de olyan finomak hogy azt leirni nem lehet. Az arusok mindegyikbol vagtak nekem kis szeleteket hogy megkostoljam a friss hetvegi arut. Beszereztem meg valamit ami nagy kedvencem es valodi helyi specialitas, az a neve hogy Pasteo, vagyis egy fajta peksutemeny ami leginkabb sajttal, sonkaval van toltve es az utcan olajban sutik a piaci arusok. Melle frissen csavart maracuja dzsuszt ittam es sutkereztem kozben a napsutesben a kis muanyag szeken az arusok mellett ;)
Aztan talalkoztam Leoval es egyutt is toltunk vmi harapnivalot meg meg egy maracuja ucsit es utana szepen bealudtam a jarat elott meg egy kicsit.
Utunk visszafele szinten esemenytelen volt, bar tele kabinnal szoval volt tennivalo boven de nem is baj, mert igy leglabb konnyebb volt ebren maradni es varni a piheno idot majd a jarat veget.
Sao Paolo a kedvenc helyeim koze tartozik bar csak ketszer jartam ott de van valami abban a helyben ami olyan magaval ragado, olyan Amerika szagu. A nagy blokk szeru epletek, a nagy varos impulzusa, a hegyes volgyes jellege a helynek adja ezt a megmagyarazhatatlan erzest.
