Hogy a kedves olvasópublikum jobban betekintést nyerhessen a kabinban történő eseményekbe összefoglalnám egy magam fajta sztyuvi nem éppen átlagos napját.
Kezdem azzal, hogy mi sztyuvik a világ minden táján ugyanazon napon kapjuk meg beosztásunkat ami az aktuális hónap előtti hetedik napot jelenti. Körömrágva nyílik a dokumentum az elektromos levelesládikánkban, vajon az elkövetkezendő hónapban mit osztottak ránk a légitársaság tervezői. A beosztás mindig változatos, bár a légitársaság desztinációinak keretein belül persze. Vagyis esetemben például nem történhet meg az, hogy elküldenének a világ másik végére reppenni egyet, mi ugyanis csak európai légikikötőkbe repülünk. Na de így is van izgalom elég, nézzük hát a menetrendet.
Vegyünk például egy reggel 06:00-kor induló járatot. Nekem ehhez a járathoz hajnali 03:00-kor kell felkelnem, ami azt jelenti hogy előző este 21:00-kor redőny lehúz és indulhat az alvás, vagy legalább is az alvással próbálkozás :) mert hogy nem olyan egyszerű ez kérem szépen. De jó esetben csak sikerül álomba szenderülni majd hat órával később mint balta a fába úgy üt fejbe a hajnali ébresztő óra csengetése. De nem bánom egy pillanatig sem, mert én akartam így, senki sem kényszerített a repülős szakmába :)
Feltápászkodom, kinyitom az ablakot, csak az éjszakai villamos zaját hallani az utcán vagy az épp ittasan hőbörgő fiatalokét és beindítom a kv főzőt. - mielőtt nekikezdtem ennek a szakmának én előre szóltam a szomszéd bácsinak, hogy a hajnali zajongásaim egyre gyakoribbak lesznek, így legalább nem kell aggódnom az ebből kifolyó konfliktusok miatt. - Majd felkenem a sminket a fejemre, haj rögzítve, ugye a Taft mindig tart (ez itt a reklám helye), egyenruha kivasalva és 3:55-kor már vár a ház előtt a reptéri transzfer busz mely elrepít a dolgozóba.
Útközben felvesszük a crew többi tagját akik szintén transzfert kértek és 4:50kor már a reptéri irodában ülünk az asztal körül és megkezdjük a briefinget, vagyis a repülőút előtti tájékoztatást ami a következőkből áll:
Előzmény: mielőtt a kerekasztal beszélgetés kezdetét venné ami összesen 20 percig tart még be kell csekkolnunk, vagyis bejelentkeznünk egy online rendszeren keresztül az aktuális útra.
Briefing: a vezető légiutaskísérő tartja, megkérdezi a többi utaskísérőtől - ez három fő - hogy mindenkinél minden fontos repülős irat ott van-e, plusz blúz, sminkfelszerelés, 12 óra minimum pihenő idő ami a repülésmentes időszakra vonatkozik, megbeszéljük a gépen betöltött aznapi pozíciónkat, hogy hova és melyik géppel repülünk, van e valami fedélzeti promóció, majd fősztyuvi feltesz fejenként három kérdést, két repülőbiztonságit és egy egészségügyit, ezeket nem árt hibátlanul megválaszolni, mert rosszabb esetben letilthat az aznapi járatról és hívja helyetted az aznapi készenlétist, az úgynevezett standby-ost, hogy vegye át a helyed az aznapi műsoron, szóval nem árt bevágni a néhány száz oldalas "Sztyuvi Bibliát" ugyanis erre vonatkozóan bármilyen kérdést feltehet a fősztyuvi. 10 perc alatt ezzel mind meg is volnánk, a következő 10 percben pedig csatlakozik hozzánk a kapitány és az elsőtiszt akik elmondják, hogy milyen időjárásra és hosszúságú utakra valamint hány utasra számíthatunk aznap. Mikor ezzel is végeztünk csapatostul neki indulunk a reptér biztonsági átvizsgálásnak.
Repülőtéri Biztonsági Ellenőrzés: nem is emléxem már amikor szimpla utasként éltem át ezt a reptéri motozós hercehurcát, pedig nem volt az olyan régen, de sztyuviként az ember kiváltságos helyzetben van ugyanis még jobban átmotozzák mint az utasokat, nehogy már valamit felcsempésszek a gépre...Én rendszerint jól el is röhögöm magam amikor a repteres motozós nénike simítgatja kezét az egyenruhámon :) Na nem kell azért semmi intimre gondolni, de nem csak azzal a lézerfegyverrel suhint egyet körülötted mint ahogy az az utasoknál rendszerint lenni szokott, hanem áttapogat elég módszeresen persze csak a ruhán kívülről.A táskába szerencsére tehetek olyanokat is amiket utasként nem szabad, például folyadékot, szúró, gyújtó eszközt mint innivaló, kisolló vagy öngyújtó. Majd ezek után jön értünk a Gate-hez, vagyis a kapuhoz a crew transzfer busz amely elvisz minket a repülőgépig.
Előkészületek az utasok érkezése előtt: felmegyünk a szépen kitisztított gépre, kinyitjuk a csomagtartókat, tüzetesen átvizsgáljuk a repülőgép összes kis zegét zugát, hogy nem rejtettek e el bombát vagy bármilyen nem oda illő tárgyat az éjszakai takarítónénik és a kaját feltöltő személyzet, megszámoljuk a plusz biztonsági öveket és mentőmellényeket, ripoltoljuk az eredményt a fősztyuvinak, mindenki elfoglalja aznapi posztját a gépen, majd teljes harci díszben friss rúzzsal és mosollyal az arcunkon várjuk a kedves utasok érkezését :)
Utasbeszállítás: ha én vagyok a hátsó "ajtónálló" az adott napon, akkor feladatom a kedves utas beszállókártyáját elkérni, lecsekkolni nemzetiségét, hogy valóban jó járatra igyexik-e, köszönteni és eligazítani a nemzetiségének megfelelő nyelven amennyiben beszélem azt a nyelvet, ha túl nagy bőröndje van akkor elkobozni tőle és leküldeni a gép gyomrába, ha kisgyerekes, terhes, családos, törött lábú, öreg, hangszerrel érkező, a megfelelő helyre terelni őket a kabinban.
Indulásra készen: miután mint jó pásztor a csordáját betereltük mi is utasainkat a kabinba, helyüket elfoglalták, csomagtartók lezárva, az utaskísérők megkapják a felszólítást a fősztyuvitól, hogy zárják be az ajtókat. Ez megtörténik majd leellenőrizzük az egymással szemben lévő ajtókat, hogy valóban jól van e bezárva és ripoltoljuk ezt a kabintelefonon keresztül a fősztyuvinak. Ezután fősztyuvi bemutatja az aznapi bandát, ki hol dolgozik a kabinban és kellemes utazást kíván az utasoknak. Ezután indulhat a biztonsági bemutató amit az utasok többsége nagyon szokott várni, ilyenkor mutatják be a légi kísérők, hogy hogyan kell be- és kikapcsolni a biztonsági öveket, hol találják és hogyan kell üzemeltetni a mentőmellényt és az oxigénmaszkot szükség esetén. Itt megkérném a kedves olvasót, hogy legyen szíves minden utazás alkalmával meressze tekintetét erre a néhány percre az utaskísérő bemutatójára még akkor is ha sokat szokott repülővel utazni mert ne adj Isten, de sosem tudni, hogy mikor kerülünk olyan helyzetbe, hogy ezen bemutató anyagát haszonnal vehetjük. A bemutató végeztével mikor a sztyuvi is veszi az irányt, hogy helyét elfoglalja még bebiztosítja a kabint a felszállásra vagyis lecsekkolja hogy be vannak e kapcsolva a biztonsági övek, hogy a vészkijáratoknál ülő utasok lábánál és egyik utas ölében sincs e semmi, hogy mindenki felhajtotta e az előtte lévő kis asztalt és pohártartót valamint az ablakreluxákat, hogy ki vannak e kapcsolva az elektromos szerkentyűk és nem is maradt e a headset a fülében senkinek. A kedves olvasó is legyen szíves ezekre odafigyelni ha majd légiutasként közlekedik és a fentebb említett dolgokat fel- és leszállásnál betartani ezzel segítvén légiutaskísérő kollégáim munkáját.
A levegőben: miután a kapitány kikapcsolta a biztonsági öv jelzést az utasok szükség esetén elhagyhatják helyüket, elmehetnek a mosdóba. A sztyuvik pedig előkészítik a kis büfés kocsit és végiggurulnak a kabinon mosollyal az arcukon "coffee, tea"-t kínálgatva :)
Miután minden kedves utas kedvére befalatozott és felhörpintette italát lassan fel is készülünk a leszállásra és kezdődik ismét a kabin bebiztosítása.
Földetérés: szeretném itt is megkérni a kedves audienciát, hogy csak akkor kapcsolják ki a biztonsági öveket amikor már a kapitány is kikapcsolta az erre vonatkozó jelzést a kabinban. Hiába vagyunk már a földön, a gép még mozog, legyen kedves mindenki és csücsüljön csak nyugodtan a helyén :)
Ha a jelzés kialudt akkor pedig addig várjon a kabinban amíg az utaskísérők a leszállásra engedélyt nem adnak, nem kell az ajtóban toporogni, mert nekünk még ki kell előbb nyitni az ajtókat ami soxor eltarthat néhány percig mert még nem kaptunk arra utasítást a fősztyuvitól egyből a parkolás után.
Miután parkoló pozícióba tettük az ajtókat megint keresztbe ellenőrizzük egymást, hogy valóban jól van e „parkoló”-ba téve egymás ajtaja és ripoltoljuk kabintelefonon a fősztyuvinak. Aztán ő visszatelefonál, hogy megadja az engedélyt az ajtó kinyitására. Itt még mindig nem nyílhat egyből az ajtó, mert meg kell várni, hogy a lépcsőket az ajtóhoz tolják és a „lépcsős bácsi” kopogtasson az ajtón lévő kisablakon, ami azt jelenti, hogy nyitásra kész állapotban vagyunk. Ha én vagyok a hátsó „ajtónálló” akkor kinyitom az ajtót és minden országban igyexem egy helyi nyelven felcsendülő hangos „Jónapot”-tal üdvözölni a reptéri földi kollégát. Lecsekkolom a lépcsőket, hogy kellő távolságra vannak e a gép közelébe illesztve és ha ez rendben van valamint a fősztyuvi is megadta a jelzést a gép első ajtajából, akkor kezdődhet a csorda kihajtása a karámból, ami esetünkben a kabin és búcsút veszünk kedves utasainktól egy hangos, a desztinációnak megfelelő ország nyelvén történő „Viszontlátás”-sal.
Mikor az utolsó ember is leszállingózott a gépről akkor szépen átvizslatjuk megint töviről hegyire a kabint, hogy nem hagyott e senki semmi fontosat maga után, esetleg bombát és ha ezzel végeztünk és valamilyen fennakadás miatt nem maradunk ott desztinációnkon akkor lemez felrak, rúzs és vigyor a szájra, jönnek az újabb utasok és kezdődik minden előről, de ezúttal célunk bázisországunk, onnan pedig még megeshet, hogy ugyanazon napon még egy oda-vissza útra elröppenünk valahova.
Köszönöm szíves figyelmüket :)
